Nagy találmány a múzeumpedagógia! Éva már várt minket a Petőfi Irodalmi Múzeumban, azonnal megjegyezte az összes gyerek nevét, úgy beszélt velük, mintha már legalább fél éve ismerné őket. Itt nem csak szlogen volt a játszva tanulás, hanem valóság. Valószínűleg a gyerekek észre sem vették, hogy tanulnak, viszont a játékba örömmel belevetették magukat. Gondolom, nem is fogják elfelejteni ma szerzett irodalmi tudományukat, hiszen mindennek az alapja a személyes tapasztalat, a kipróbálás volt. Pillanatig sem okozott problémát a gyerekek közötti nagy korkülönbség - a legfiatalabb és a legidősebb között ez hét év. A verset a lényege, a ritmus felől közelítették meg, ami Weöresnél a lehető legtermészetesebben adja magát.
A kiállításról már volt némi elképzelésünk a múlt heti film alapján, de élőben mégis más. Mindenkinek szeretettel ajánlom (még körülbelül egy évig nyitva van a Weöres Sándor kiállítás), hogy személyesen próbálja ki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak találmányait, amelyeket Weöres Sándor versei ihlettek: beszélő gyümölcsök, suttogó fal, tárggyá kódolt versek, szabad kézzel elkapható vetített szavak ...
A kiállítás után megnézhettük a Károli-palota dísztermét és még néhány helyiségét, aztán hajóra szálltunk. Útközben Tamás (bácsi) lefényképezte a Duna-part híres épületeit, majd az Árpád hídnál kiszálltunk. Végigsétáltunk a Margitszigeten - közben megpihentünk egy játszótéren, útba ejtettük a kolostor romot Árpádházi Szent Margit sírjával, az állatkertet, gyönyörködtünk a felújított szökőkútban.
Emberleltár: 4 családból összesen 4 fiú, 4 lány + 3 felnőtt, és Kinyik Anita az Evangélikus Élettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése