Itt a vége, fuss el véle

Kicsit megkésve, de írom a búcsú-bejegyzést. 27-én a csapat a terveknek megfelelően a Vendéglátóipari Múzeumba ment. Jó volt a tárlatvezetés - a gyerekeket különösen a rengetegféle cukorka nyűgözte le. Délután, kis pihenő és némi elektronikai bonyodalmak után megnéztük a Fantasztikus nagynéni című filmet, Ruttkai Évával a címszerepben. Én még nem láttam korábban, de a gyerekek közül néhánynak már ismerős volt. Ők mindig figyelmeztettek az izgalmas és félelmetes részek előtt.
A megnövekedett létszám is mutatja a szomorú tényt, hogy már vége a vakációnak, a családok zöme hazatért a nyaralásból: 14 gyerek és 4 felnőtt volt jelen a nyár utolsó olvasótáboros napján.

Közlekedési Múzeum, 4:4

Az ötven év felettiek egyenlítettek: ma 4 gyerekre 4 felnőtt jutott.
Először közlekedtünk - villamosokkal, trolibusszal -, majd a múzeumban megnéztük, hogy ment ez régen. Az első magyarországi autót csak fényképen láthattuk, viszont sok mást teljes életnagyságban. Megtudhattuk, hogy meglehetősen sokáig Európának ezen a részén is jobb-kormányos autók közlekedtek, meg, hogy rengeteg magyar találmány van az autózás történetében. A tárlatvezető bácsin kívül Tamás (bácsi) is sok érdekeset mesélt: a régi járművek működéséről, és történeteket is. Utazhattunk függővasúton, amit annak idején ló húzott Kőbányától a Keleti Pályaudvarig - nem egészen 8 km-t 1 óra alatt tett meg. Szívből sajnáljuk, hogy a kísérleti járat nem vált be, s a tervezett kb 900 km-es hálózat kiépítése helyett néhány hónap használat után a kőbányai pályát is lebontották. A többi ínyencséget nem írom le: aki még nem járt a Közlekedési Múzeumban, pótolja be - megéri! A közlekedésen kívül más műszaki területekkel is lehet találkozni: pl. kipróbálható a csőposta (aminek következtében aki mindvégig kitartott, még fagyit is kapott), megtekinthető az ördög fürdőkádja, ...
Terv szerint augusztus 27-én a Vendéglátóipari Múzeumba megyünk Óbudára Aznap 9 órakor találkozunk a Zsíroshegyi úton.

Rovásírás

http://duuden.atw.hu/, http://rovasfordito.hu/, http://www.multi-lingua.hu/rovasiras/

Sínen guruló különleges járművek

Az olvasótábor átlagéletkora megugrott, hála az örökifjú nagyszülőknek, akik unokákkal vagy anélkül vagy épp szervezőként voltak jelen. Azért még így is a gyerekek győztek szoros küzdelemben, 7:5-re. Ezt biztatásnak szánom azoknak, akik már kijárták az általános iskolát.
Tegnap a fogaskerekű városmajori végállomásánál kezdődött a lényeg. Attila személyében nagyon lelkes vezetőt kaptunk, aki szinte mindent megmutatott. Megtudhattuk többek között, hogy régen főleg teherszállításra használták a fogaskerekűt, sőt a lovaskocsik is vele jutottak föl a Széchenyi hegyre, mint a komppal az autók. Meg azt is, hogy miért praktikus a fapad: télen nem hideg, nyáron szellőzik, ha egy léc eltörik, csak azt az egyet kell cserélni - ja, és szép, s kényelmes is. A fogaskerekű svájci találmány és a budapesti a második a világon, melynek eszméje Széchenyi Ödöntől származott. Akit érdekel, hogy milyen a rugós léc, miben különbözik a fogaskerekű váltója a vonatétól, hogy tudta a régi fogas a fele elektromos energiát megspórolni a maihoz képest, miért ugyanannyi a menetidő kétszeres sebesség mellett, ki utazott a fogaskerekű tetején, miért van mindig a lejtő felé a mozdony és hogyan vezetett a mozdonyvezető fölfelé, ha arra nem látott semmit, hogyan szellőztettek régen hóban-szélben-ónosesőben, az keressen egy olyan gyereket, aki velünk volt, vagy menjen el személyesen, és járjon utána. Még sok érdekeset láthattunk, hallhattunk, de nem akarom szaporítani a szót.
A fogaskerekű kipróbálása után a kis csapat a gyermekvasúttal indult haza, de a hűvösvölgyi végállomásnál arról is többet megtudhatott a hajtánytól a nosztalgia szerelvényekig.

Régi könyvek

Meghívott vendégünk volt ma Korom Péter - végzettségét tekintve gépészmérnök, foglalkozását tekintve bioborász, hobbiját tekintve könyvgyűjtő -, aki többszáz éves könyveit és régi könyvek hasonmás kiadásait mutatta be. Szemelvényeket olvasott fel a mohácsi csata leírásáról, Rákóczi védelmi módszereiről, s persze, egyebek mellett, a borászatról is. Könyvritkaságait ott is hagyta nekünk, így a gyerekek és a felnőttek nézegethették őket a nap folyamán. Ezzel már egy július végi alkalomra készültünk, amikor is az Egyetemi Könyvtárba látogatunk el - beleértve a könyvrestaurátor műhelyt is.
Ezután a kertben elrejtett kérdésekre kellett megkeresni a választ különféle újságokban, folyóiratokban. Judit még a legfrissebb National Geographic-ból is adott feladatot.
Hogy  az olvasótáborban az olvasásról se feledkezzünk meg, Judit elkezdte olvasni Berg Judit Galléros Fecó naplója című könyvét, majd előkerült Nagy Lajos Képtelen természetrajza is, amiből közkívánatra olvasott fel részleteket.
Később mindenki kedvére válogathatott a lehetőségekből: rejtvényfejtés, sakkozás, ping-pongozás, Tüskevár-filmnézés, ... Aki mindvégig kitartott - kilencből három gyerek -, az egy kis aszfalt-túrával zárta a napot, hogy a hegytetőről gyönyörködhessen a szép kilátásban.
Nagyon szépen köszönjük Tomi édesanyjának a finom meggyes sütit, valamint Lilinek és Levinek, hogy megosztották velünk príma nápolyijukat!
Én pedig igyekszem összeszedni régi rovásírás tudományomat, hogy majd abba is belekóstoltathassuk a gyerekeket.

Weöres Sándor kiállítás és hajókázás

Nagy találmány a múzeumpedagógia! Éva már várt minket a Petőfi Irodalmi Múzeumban, azonnal megjegyezte az összes gyerek nevét, úgy beszélt velük, mintha már legalább fél éve ismerné őket. Itt nem csak szlogen volt a játszva tanulás, hanem valóság. Valószínűleg a gyerekek észre sem vették, hogy tanulnak, viszont a játékba örömmel belevetették magukat. Gondolom, nem is fogják elfelejteni ma szerzett irodalmi tudományukat, hiszen mindennek az alapja a személyes tapasztalat, a kipróbálás volt. Pillanatig sem okozott problémát a gyerekek közötti nagy korkülönbség - a legfiatalabb és a legidősebb között ez hét év. A verset a lényege, a ritmus felől közelítették meg, ami Weöresnél a lehető legtermészetesebben adja magát.
A kiállításról már volt némi elképzelésünk a múlt heti film alapján, de élőben mégis más. Mindenkinek szeretettel ajánlom (még körülbelül egy évig nyitva van a Weöres Sándor kiállítás), hogy személyesen próbálja ki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak találmányait, amelyeket Weöres Sándor versei ihlettek: beszélő gyümölcsök, suttogó fal, tárggyá kódolt versek, szabad kézzel elkapható vetített szavak ...
A kiállítás után megnézhettük a Károli-palota dísztermét és még néhány helyiségét, aztán hajóra szálltunk. Útközben Tamás (bácsi)  lefényképezte a Duna-part híres épületeit, majd az Árpád hídnál kiszálltunk. Végigsétáltunk a Margitszigeten - közben megpihentünk egy játszótéren, útba ejtettük a kolostor romot Árpádházi Szent Margit sírjával, az állatkertet, gyönyörködtünk a felújított szökőkútban.
Emberleltár: 4 családból összesen 4 fiú, 4 lány + 3 felnőtt, és Kinyik Anita az Evangélikus Élettől.

Kép, utólag

Idegen tollakkal ékeskedem, mivel otthon hagytam kedden a fényképezőgépet. Békés Tamás jóvoltából tehetem ide ezt a kedvcsinálót. Köszönet érte.